Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége

„Ha a szervet életmentésre használják, akkor az nem számít a kegyelet megsértésének, mert az életmentés eltörli a „kegyeletsértés” tilalmát.

A halacha szempontjából a zsidó vallású halottból beültetés céljából történő szervkivétel legegyszerűbb esetei a következők:

  1. A beültetésre váró beteg előttünk van.
  2. Azonnali életmentés esete áll fenn.
  3. A donor még életében kifejezte azt a szándékát, hogy szerveit beültetésre felajánlja.

Ha valamelyik feltétel a fentiek közül nem valósul meg, mértékadó háláchisták azt a döntést hozták, hogy ilyen esetben szükséges az elhunyt családjának engedélye. Életmentés céljából engedélyezett a szervadományozás, azonban meg kell bizonyosodni arról, hogy a donor már nem minősül élőnek, és semmilyen esély nincs arra, hogy életre keljen.

A következő kritériumokat kell figyelembe venni:
A halált a légzés végleges és visszafordíthatatlan megszűnésekor állapítják meg.  Ez megállapítható a teljes agyhalál, beleértve a légzésért felelős agytörzs halálának bebizonyításával. 
Jomá traktátusa alapján következtetéssel megállapítható, hogy a „ne maradj tétlen felebarátod vérénél” (Leviticus, XIX, 16.) tiltó parancsolata alapján lehet alapja a  – tárgyalt esetben – a szervátültetés engedélyezésének.

A PIKUÁCH NEFES, az ÉLETMENTÉS, a legfontosabb vallási elveink egyike.”

(Schöner Alfréd főrabbi)