Az OVSz transzplantációs igazgatójának ünnepi beszéde az Ismeretlen Donorok Emléknapján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Ha egy temetőben történik megemlékezés, akkor az megkerülhetetlenül az elmúlásról is szól. Nem túl régen itt jártam a kisebbik fiammal és amellett, hogy megnéztük az ismeretlen donor emlékhelyét, megnéztünk más sírhelyeket is, hiszen ebben a temetőben nyugszik sok magyar példakép, akikről irodalomból és történelemből is tanulhatnak gyermekeink. Amikor azt mondtam ma reggel a fiamnak, hogy ma megyek a Fiumei úti temetőbe, akkor visszakérdezett, hogy oda, ahol a híres emberek vannak eltemetve? Erre azt mondtam neki, hogy igen, de közben arra gondoltam, hogy számomra és számunkra a legfontosabb és legnagyobb nem lehet elég híres, sőt nem lehet híres, hiszen ismeretlen.
De aki életmentő szervdonor, az a híresek között a legnagyobb!
És ha az elmúlás emlékkertjében állunk, akkor mindig fontos hangsúlyoznom, hogy senki nem azért hal meg, hogy donor legyen, hiszen mindannyian meghalunk és azok között, akik súlyos agykárosodás következtében halnak meg és végül agyhalottak lesznek és ezért felmerülhet és fel kell, hogy merüljön a szervadományozás lehetősége, az ő esetükben is a legmagasabb szintű kórházi ellátás célja az életük megmentése volt, amely sajnos nem volt eredményes. A szervadományozás egy csodálatos és igen egyedi lehetőség, amely felhívja a figyelmet az emberi lét különlegességére, ahol az ember, mint egyén sajnos nem tudja legyőzni a halált, de az emberiség, a társadalom, a közösség, amelynek mi is tagjai vagyunk, mégis győzni tud a halál felett.
Ez az emlékhely teljesen más, mint a többi síremlék, talán azokhoz a síremlékekhez mégis hasonlítható, ahol a nemzetünket védő és hősi halált halt katonáknak állítanak emléket.
Ez az emlékhely mégis más, mert nem csak és főleg nem az elmúlásról, hanem az életről, az új reményről, a megújulásról, a háláról és a köszönetről szól.
Ezt a megújulást látjuk minden évben tavasszal a természetben, és ezért vagyunk itt pont ma. Talán megbocsátják nekem azt a gondolatot, hogy Sándor, József, Benedek népi hagyományához kapcsolódóan én magam is szeretném aktívan kivenni a részem ebben a megújulásban. Ezért dolgozom kollégáimmal együtt az életmentő szervátültetések szolgálatában a donor oldalon.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a szervadományozásról és az életmentő szervátültetésekről mindenkinek tudnia kell, elsősorban a saját szerveink adományozásával kapcsolatos személyes döntésünk tekintetében. Arra kérem Önöket, hogy az új reményben helyreállt és megújult életük részleteit mondják el másoknak, mert ezek a személyes történetek teszik közérthetővé az egyéni döntések mással nem helyettesíthető fontosságát.
Ha megosztják másokkal azt az érzést, azt a hálát, ami évről évre és gondolatról gondolatra ide hozza Önöket, akkor mindannyian közösen hozzájárulunk ahhoz, hogy az emberre egyébként jellemző segítségnyújtás a gyakorlatban is megnyilvánuljon azzal, hogy egyre többen döntenek tudatosan saját szerveik adományozásáról akár élődonorként, vagy haláluk utáni időszakra vonatkozóan. Ehhez is jó egészséget kívánok mindannyiuknak!

Dr. Mihály Sándor
Budapest, 2022. március 21.