Jelenlegi hely

  1. Címlap

Transzplantáció

A szervátültetés másik személyből vagy cadaverből származó, speciális funkcióval rendelkező szerv vagy szervrészlet felhasználását jelenti a befogadó szervezet valamelyik véglegesen károsodott szervének és funkciójának pótlására.

A szervátültetés az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő területe világszerte így hazánkban is. Nemcsak a legeredményesebb és leggazdaságosabb beavatkozás (pl. veseelégtelenségben) hanem más szervek elégtelen működése esetén (szív, máj, tüdő) az egyetlen életmentő lehetőség.

Több, önálló de egymással mégis szoros kapcsolatban lévő részterületet kell megkülönböztetnünk:

  • Ideiglenes helyettesítő kezelések (hemodialízis, peritonealis dialízis)
  • Donáció (cadaver és élő donorok, az agyhalál megállapításának jogi és orvosi szabályai, szervezési feladatok)
  • Várólisták (a listákra való felkerülés szakmai és jogi szabályai, a várólista bizottságok működési rendje, internetes hozzáférés biztosítása)
  • Allokáció (az átültetésre alkalmas szervek legjobb eredménnyel történő felhasználását rögzítő szabályok összessége)
  • A szervátültetés műtéti szakasza, a legizgalmasabb, leglátványosabb rész, ami a többi területtel összhangban lehet csak igazán eredményes.
  • A szervátültetésen átesett betegek utógondozása, az immunszuppresszió folyamatos monitorozása, a fizikai, psychés és szociális rehabilitáció kiteljesítése.

Az állandó minőségi és mennyiségi fejlődés ellenére a transzplantációs programok kiteljesedésének legfőbb akadálya az átültetésre alkalmas emberi szervek hiánya. Ezek az átültetésre alkalmas szervek élő és agyhalott donorokból egyaránt származhatnak. Az átültetésre alkalmas szervek abszolút és relatív hiánya növeli a várakozási időt és a tartósan várólistán lévő betegek között magasabb halálozással szembesülnünk. A magyar közvélemény tájékoztatása, a donáció és a szervátültetés támogatása segít fenntartani a társadalmi szolidaritást, ami a reményt jelenti a szervátültetésre váró betegeknek.

A szervátültetés gyakorlati megvalósítása alig több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, bár a koncepció és az igény már évszázadokkal korábban megfogalmazódott. Allegorikus ábrázolások szerint az i.sz. III. században Kozma és Damján a gyógyítás védőszentjei már próbálkoztak egy súlyosan károsodott alsó végtag helyett egy másik közvetlenül előtte elhunyt beteg ép lábának transzplantációjával.

Nehéz feladat helyesen értékelni azokat a sebészi erőfeszítéseket, amelyek Carrel vagy Voronoy nevéhez fűződnek, hiszen az immunológiai ismeretek hiánya miatt ezek a kezdeti, heroikus próbálkozások nem vezethettek tartós eredményre.

Az első, hosszabb távon sikeres veseátültetésre 1954-ben, Bostonban került sor, egypetéjű donor-recipiens ikerpár között. A műtétet Murray végezte, akinek munkásságát Nobel díjjal ismerték el 1990-ben. A fejlődés ettől kezdve feltartóztathatatlan volt.

Néhány fontosabb évszám:

  • 1905: Az első eredményes cornea átültetés Eduard Zirm
  • 1954:Az első sikeres veseátültetés Joseph Murray (Boston, U.S.A.)
  • 1966:Az első eredményes hasnyálmirígy átültetés Richard Lillehei és William Kelly (Minnesota, U.S.A.)
  • 1967: Az első sikeres májátültetés Thomas Starzl (Denver, U.S.A.)
  • 1967: Szív transzplantáció Christiaan Barnard (Cape Town, South Africa)
  • 1981: Szív-tüdő transzplantáció Bruce Reitz (Stanford, U.S.A.)
  • 1983: Tüdő lebeny átültetés Joel Cooper (Toronto, Canada)
  • 1986: Kétoldali tüdő átültetés Joel Cooper (Toronto, Canada)
  • 1995: Az első sikeres laparoscopos élő donor nephrectomia Lloyd Ratner és Louis Kavoussi (Baltimore, U.S.A.)
  • 1998: Az első sikeres élő donor részleges hasnyálmirigy átültetés David Sutherland (Minnesota, U.S.A.)
  • 1998: Az első kézátültetés (Franciaország)
  • 2005: Az első részleges arc transzplantáció (Franciaország)
  • 2008: Kétoldali felső végtag átültetés (Németország)

 Magyar vonatkozások:

  • 1962. Szegeden dr. Németh András elvégzi az első veseátültetést, amely nemcsak itthon, hanem a Rajnától keletre is az első sikeres transzplantáció volt.
  • 1973. Budapesten megkezdődik a szervezett vesetranszplantációs program
  • 1992. Az első sikeres szívátültetés
  • 1995. A májtranszplantációs program beindítása a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján
  • 1998. Az első sikeres kombinált vese-hasnyálmirigy átültetés Pécsett.

A sebészi technika Alexis Carrel munkásságát követően hihetetlen mértékben fejlődött. Meg kell említeni a magyar származású Ulmann Imre nevét, aki szintén jelentős mértékben hozzájárult a műtéti eljárások tökéletesítéséhez.A veseátültetés sok centrumban végzett, gyakori beavatkozássá vált (De nem rutin műtét!). A szív-, máj-, tüdő- és hasnyálmirigy átültetés jóval kevesebb centrumban, központosított formában történik.A gyógyszeres kezelés területén is felgyorsult a fejlődés, új, hatékony és szelektív immunszuppresszív szerek jelentek meg, amelyekkel a kilökődési reakciók biztonsággal kezelhetőek. Ezáltal mind a betegek, mind az átültetett szervek hosszú távú túlélése jelentős mértékben javult.

Az aktuális helyzet:

  • Napjainkig közel egy millió beteg részesült szervátültetésben.
  • Évente kb. 80.000 beavatkozás történik
  • Európában 40.000 várnak vesére

A várólistákon egyes szervek esetén különböző mértékben 5-30%-os éves halálozási aránnyal kell számolnunk.

A magyarországi várólisták aktuális helyzetéről honlapunkon található részletes tájékoztatás.

A modern technika, a „high-tech” alkalmazása önmagában még nem old meg mindent. A szervezésben, logisztikában és a kommunikációban is szükség van további fejlődésre. Ez nemcsak az uniós tagságunkból, hanem az egészségügy jelenleg alakuló nagyüzemi jellegéből is fakad. Ez nem azt jelenti, hogy gépiesen, személyes odaadás és lelkesedés nélkül kell a munkánkat végezni, hanem a korszerű, általános érvényű üzemgazdasági, vállalatirányítási elveket is alkalmazni kell a gyakorlatban. A szervátültetés napjainkra megszűnt néhány elkötelezett, lelkes kis csapat küzdelme, személyes ügye lenni. Sokkal inkább az igényes szakmai protokollok, a pontos feladat megosztás, a tevékenységek és kompetenciák korrekt szabályozása a további fejlődés alapja.

A XX. század közepéig a gyógyítás költségei nem jelentettek össztársadalmi szinten komoly terhet, hiszen a technikai színvonal, a felhasználható eszközök értéke alacsony volt, és a társadalmi korlátok, az egészségügyi ismeretek hiánya eleve behatárolta az ezekhez való hozzáférést a lakosság többsége számára. Így az orvos felelőssége az általa ellátható és a látókörébe eső népességre terjedt ki.

Napjainkra a helyzet alapvetően megváltozott. Az orvos nem csak a gondozására bízott betegekért felel, hanem felelős azokért a betegekért is akik az ő tevékenységének hiányossága miatt szenvednek hátrányt (pl. szervátültetések elmaradása a szerv donációk meghiúsulása miatt, a pénzügyi keret kimerülése felesleges vizsgálatok, nem bizonyított hatású kezelések alkalmazása miatt). Ezt az etikai igényességet azonban nehéz fenntartani a mindennapokban, amikor a működési feltételek biztosításáért és a megélhetésért folyik a küzdelem. Ráadásul a mindenkori hatalom hajlamos úgy kommunikálni a hiányt és a pazarlást, mintha ez kizárólag az egészségügyi ellátórendszer dolgozóinak hibája lenne és nem a rendszer elégtelen működéséből eredne.

„A helyzet jó, de nem reménytelen” ugyanis EU csatlakozásunk kijelöli azokat az ösvényeket, amelyen haladnunk kell. Külső kényszerként (is) megjeleníti azokat a feladatokat, amelyeket saját jól felfogott érdekünkben amúgy is meg kell oldanunk.

Melyek ezek a fő irányvonalak?

  1. A szervátültetés kockázatainak további csökkentése
  2. A szervhiány mérséklése
  3. Mindenféle szervkereskedelemre irányuló törekvés megakadályozása
  4. A minőség, a biztonság, az átláthatóság, a nyomon követhetőség, az ellenőrizhetőség garantálása a szolidaritás, az igazságosság, az egyenlő hozzáférhetőség jegyében.
  5. Mindehhez nagyobb nyilvánosság, fokozott társadalmi párbeszéd, szabályozott, egyenlőségen alapuló kooperáció szükséges az egyes EU tagállamok és szakmai szervezeteik között.

Az elvek megvalósítását két tényező áshatja alá: a költségek megugrása és túlzott bürokrácia kialakulása. (A két dolog egyébként feltételezi és erősíti egymást) Nem mamut intézményt kell kreálni, hanem a feladat egyes lépéseit végiggondolva, az anyagi és humán erőforrások legjobb allokációját biztosítani.

2011-04-22