A vérképzőrendszeri őssejtek átültetése egészséges donorból betegbe (allogén transzplantáció) hatékony gyógymódot jelent számos különböző betegségben - többnyire a vér- vagy az immunrendszer rosszindulatú megbetegedése esetén.
A hemopoetikus (vérképzőrendszeri) őssejtek főleg a csontvelőben találhatók és onnan közvetlenül nyerhetők, de arra is lehetőség van, hogy egy előzetes kezelést követően (mobilizálás) az őssejteket a perifériás vérből gyűjtsék be, illetve a baba megszületését követően a köldökzsinórból.
Az egyik embertől a másik részére történő őssejt transzplantáció megköveteli, hogy a kompatibilitás a donor és a recepiens (HLA) szövettípusa között igen magasszintű legyen. A testvér HLA-ban történő egyezésének statisztikai valószínűsége 25%. Mivel Európában a családok mérete elég kicsi, a betegek egyharmadának azonosítható csak megfelelő családi donor. A betegek többségének nem rokon donor keresést kell végezni.
A HLA szövettípusok nagymértékű változatossága igen megnehezíti a nem rokon donorok keresését, és sok önkéntes őssejt donorra van szükség ahhoz, hogy a betegek többségének megtalálják a megfelelő egyezésű donort. A fiatal donorokat előnyben részesítik, mivel általánosságban az ő sejtjeik jobb eredményt adnak. Ezen kívül ezek a donorok hosszú időn keresztül bent maradnak a nyilvántartásban.
Az országos és a nemzetközi keresés összetettsége szoros együttműködést igényel mindazon intézetek között, akik a donorkeresésben szerepet játszanak. Nemzeti szinten a donorkeresés általában az országos regisztereken keresztül történik (mint a HSCDR), amelyek jól működő hálózatot alkotnak világszerte.
- Összefoglaló a nem rokon donorkeresés folyamatáról
- Mely betegségekben indokolt az őssejt transzplantáció
- Allogén (nem saját) csontvelői őssejt átültetés
- Autológ csontvelő-átültetés (autológ őssejttranszplantáció)
- Allogén vérképző őssejt transzplantációval kezelhető nem malignus betegségek
- Rosszindulatú hematológiai betegségekben végzett transzplantációk formái
