Jelenlegi hely

  1. Címlap
  2. » Véradás
  3. » Transzfúzió

Szűrővizsgálatok

A vérellátás alapvető törekvése a véradás biztonsága, hogy a transzfúzióra szoruló betegek vérrel, vérkészítménnyel történő kezelés a lehető legkisebb kockázatot jelentse.

A transzfúzióhoz kapcsolódó egyik kockázatot a vérrel átvihető betegségek jelentik. Már a 1960-as években is, amikor a virológia, mint önálló tudomány gyerekcipőben járt, sok vírust nem is ismertek azok közül, melyeket ma kötelező vizsgálni. Több betegségről kiderült, éppen a transzfúziológia fejlődésével, hogy vírusok okozzák, és vérrel terjed.

Ma az egész világon, ahol szervezett vérellátás van, kötelező jelleggel azonos ellenőrző vizsgálatokat végeznek. A csekély eltérés abból adódik, hogy pl. az éghajlati különbségek miatt nem indokolt mindenhol pl. malária ellenanyagot, vagy az ország epidemiológiai háttere okán pl. a HTLV I/II (Humán T Lymphocyta Vírus I/II) ellenanyagra szűrni (vizsgálatokat végezni), hiszen pl. Európában az említett kórokozók csak „behurcolás” útján, jelenhetnek meg. Ennek megelőzésére, minden egyes véradás előtt a véradónak kötelezően ki kell töltenie egy kérdőívet (az Európai Unió tagállamaiban egységesített), illetve a véradást megelőzi egy orvosi vizsgálat, és interjú is. Akik például maláriával fertőzött területen jártak bizonyos ideig, nem adhatnak vért. A kizárás ideje alatt pedig egyértelműen kiderül az esetleges fertőzés.

vérvizsgáló automataMinden véradásnál, minden egyes donor vérmintájából Hepatitisz B vírus antigén, HIV 1-2 vírus ellenanyag, Hepatitisz C vírus ellenanyag, szifiliszt okozó baktérium ellenanyag vizsgálata történik.

Minden először vért adó donornál megtörténik annak az ellenanyagnak a vizsgálata (szűrése), mely egy esetleges korábbi, gyógyult Hepatitisz B fertőzést mutat ki (a-HBc).

Bármelyik felsorolt vírus antigén vagy ellenanyag jelenlétét kimutatja a szűrővizsgálat, vagy csak a gyanú felvetődik a vér minden esetben megsemmisítésre kerül, soha nem kerül transzfúzióra.

A szűrővizsgálatok a világon használt legmodernebb vírusszerológiái automatákkal és vizsgáló módszerekkel történnek.

A HIV vírust az 1980-as évek elején, a Hepatitisz C vírust az 1980-as évek végén fedezték fel. A magyar vérellátás méltán lehet büszke arra, hogy mindkét vírusellenanyag kimutatását, a rutin szűrővizsgálatokat 1986- és 1993-ban, összevetve más országok gyakorlatával, igen korán bevezették.

 Megfelelve a jogszabályi előírásoknak a véradás szigorúan anonim, azaz a vérvétel során azonosító számmal, vonalkódos jelöléssel látják el mind a vérvételi zsákrendszert, mind az ellenőrző vizsgálatokhoz szükséges mintavételi csöveket. Ezt követően minden folyamatot, minden adatot ehhez az ún. vérvételi sorszámhoz kötnek, így biztosítható, hogy adott vérmintához kapcsolódó vizsgálati eredményét és értékelését az automatikusan leolvasott vérvételi számhoz rögzíti az automata és az eredmények on-line, a belső speciális informatikai rendszeren, kerülnek a donor adataihoz. Az on-line adatátvitel kizárja a tévedést az ún. „nem reaktív” eredmények esetén. Minden vizsgálathoz csak egy eredmény tartozik.
Ha a szűrőlaboratóriumban „ún. reaktív eredmény” születik valamely vizsgálat során, akkor a vizsgálatot még kétszer megismétlik. Egyszer a mintacsőből abból amelyből az első vizsgálatot is elvégezték, másodszor abból a zsákhoz tartozó mintacsőből, melybe a donor vérét gyűjtötték. A három eredményből kettőnek azonos értékhatárok között kell mozogni, így dől el a vizsgálat végleges értékelése.

Csak a minden vizsgálatban „nem reaktív” vér, illetve az abból készült készítmények adhatóak be betegnek. Ha nem minden vizsgálati eredmény „nem reaktív”, akkor az abból a levett vérből azonos számmal rendelkező minden készítmény megsemmisítésre kerül kerül. A szűrőlaboratóriumban ismételten „reaktív” eredményt kapott minták további vizsgálatra kerülnek, hogy az eredmény valódiságát megerősítsék. Ezt a megerősítő vizsgálatot konfirmálásnak nevezik és a szűrőlaboratóriumtól független laboratóriumban a szűrőlaboratóriumétól eltérő vizsgáló módszerekkel végzik. Minden laboratóriumi módszerben lehetnek a módszerrel, vagy egy adott mintával kapcsolatos fals eredményei.

A vért adó donornak nagyon fontos tudni, hogy a szűrőlaboratóriumban kapott „reaktív” eredmény valódi vagy fals „reaktivitást” takar-e. Ezért a szűrőlaboratóriumi „reaktív” eredményt ugyan a vér fel nem használás szempontjából véglegesnek tekintjük, a donor szempontjából azonban nem végleges. Ezért a szűrőlaboratóriumi „reaktív” eredményről a donort nem is szabad értesíteni. A konfirmáló laboratóriumban egyértelműen eldőlt pozitivitásról viszont kötelező a donort tájékoztatni. Ha a konfirmáló laboratóriumban kapott eredmény nem erősíti meg a szűrőlaboratóriumban keletkezett eredményt, akkor fél év múlva a szóban forgó donortól új vérmintát kell vizsgálni, ami egy cső vérminta levételét jelenti. A fals pozitivitás várhatóan nem ismétlődik meg sem a szűrőlaboratóriumban, sem a konfirmáló laboratóriumban. A negatív eredmény megszületése után a donor akár a következő napon is adhat vért, melyből természetesen újra elvégzésre kerül a HBs antigén, a HIV1-2 ellenanyag, a HCV ellenanyag, és a szifilisz ellenanyag vizsgálat.

Ha a donor tartósan fals pozitív eredményt produkál egy vizsgálattípusban, akkor is a véradásból való kizárása történik, hiszen az ilyen fals pozitív vér sem adható be senkinek.

Ha a vért először adó donorról az aHBc vizsgálat pozitivitása alapján kiderül, hogy a donor valaha átesett Hepatitisz B vírusfertőzésen, akkor ez a donor a véradásból végleges kizárásra kerül.

Mindezek a szigorú szabályok óvják a betegeket egy esetleges vírusfertőzéstől és tájékoztatást nyújtanak a donoroknak vírus negatívitásukról, vagy esetleges átfertőzöttségükről.

Vércsoport szerológia

Bizonyos betegségek, állapotok kapcsán már az ókorban felmerült a vér pótlásának a szükségessége, a középkorban történt néhány sikertelen próbálkozás, melynek során vért juttattak állatból emberbe, később emberből emberbe, de ezek a beavatkozások szerencsétlenül, halálos kimenetelűek voltak.

Egészen a XX. század elejéig nem találtak magyarázatot arra, hogy mi lehet a sikertelen vérátömlesztések (vértranszfúziók) hátterében.
1901-ben Karl Landsteiner laboratóriumában munkatársai vérmintáival kísérletezve a kapott reakciók alapján leírta az „A”, „B” és „O” vércsoport tulajdonságot, majd az „AB” vércsoportot is.

Karl Landsteiner

Karl Landsteiner portré

Vizsgálatainak összegzése az ún. Landsteiner szabály, amely a vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia máig legfontosabbnak tartott alapelve.

Wiener és Levin

Alexander S. Wiener portréPhilip Levine portré

1940-es években fedezték fel az Rh vércsoport tulajdonságot, és ennek kapcsán leírták az újszülöttkori hemolitikus betegség első esetét (Landsteiner, Wiener, Levin).

Az ABO és Rh vércsoport tulajdonságot a mai napig a vértranszfúziók legfontosabb tényezőjének tekintjük.

A legfontosabb vércsoport tulajdonságok felfedezését követő évtizedekben kialakultak és egyre tökéletesebbé váltak a vércsoport tulajdonságok kimutatásának, vizsgálatának lehetőségei, az ún. vércsoport szerológiai módszerek.

Laboratóriumi és klinikai tapasztalatok, valamint az immunológia és a genetika fejlődése újabb és újabb vércsoport tulajdonságok felfedezéséhez, és jelentőségük megismeréséhez vezetett.

A vércsoport szerológia az immunológia egyik önálló ága, amely a vörösvérsejtek felszínén (sejtmembránján) lévő vércsoport tulajdonságok (vércsoport antigének) és a savóban lévő, antigénekkel szemben specifikusan termelődő ellenanyagok (vércsoport antitestek) reakcióival foglalkozik.

Vércsoport szerológiai módszereket alkalmaznak a mindennapi laboratóriumi és klinikai gyakorlatban, igazságügyi és népesség vizsgálatokban egyaránt.

 A vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia alapvető vizsgáló módszere a vércsoport szerológia. A transzfúziók alapelve a megfelelőség (kompatibilitás) a véradó (donor) és a vért kapó (recipiens) között. Megfelelő, kompatibilis az a vér, vérkészítmény, amelynek túlélése a recipiens szervezetében a normálisnak megfelelő, és nem károsítja a recipiens vörösvérsejtjeit sem.

Vércsoport antigének

  • A vörösvérsejt membránjának molekulái, molekula részei, molekula csoportjai.
  • A membránban elfoglalt helyük szerint a membrán integráns elemei vagy a membránból kinyúló oldalláncok.
  • Számuk az antigén típusától függően sejtenként néhány száztól a százezres nagyságrendig változik.
  • Az egyedfejlődés során antigén típustól függően változó időben jelennek meg, egyesek már a korai magzati életben, mások csak a születést követően.
  • Egyes vörösvérsejt antigének sejtélettani funkcióval rendelkeznek, másoknak immunológiai szerepük van, néhány közülük receptorként ismert.
  • Örökletes tulajdonságok, sejtmembránon történő megjelenésük genetikailag kódolt, génjeik kromoszómákon helyezkednek el, ezek helyét ma már pontosan ismerjük, csakúgy, mint a gének által kódolt géntermékeket, amelyek az antigén tulajdonságért felelősek.
  • A mai napig megismert több száz vércsoport antigént genetikai és szerkezeti tulajdonságaik alapján vércsoport rendszerekbe sorolták. A Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT) az eddig megismert antigéneket 29 vércsoport rendszerbe sorolta. A két legrégebben ismert, egyben legjelentősebb vércsoport rendszer az ABO és az Rh vércsoport rendszer.

Az emberi vércsoport rendszerek nemzetközi beosztása

 

SzámJelölésNév
001ABOABO
002MNSMNS
003P1P1
004RHRH
005LULutheran
006KELKell
007LELewis
008FYDuffy
009JKKidd
010DIDiego
011YTCartwright
012XGXG
013SCScianna
014DODombrock
015COColton
016LWLW
017CH/RGChido/ Rodgers
018HhHh
019XKXK
020GEGerbich
021CROMCromer
022KNKnops
023INIndian
024OKOK
025RAPHRAPH
026JMHJohn Milton Hagen
027IGNTIGNT
028PP
029GILGIL

 

Vércsoport antitestek

  • A vércsoport antigénekkel szemben specifikusan termelődő ellenanyagok, a savóban található fehérjék, immunglobulinok.
  • Minden egészséges felnőtt ember savójában megtalálhatók azok az ABO antitestek, amelyek antigénjei az illető vörösvérsejtjein nincsenek jelen, és sohasem találhatók meg azok az antitestek, melyeknek megfelelő antigének jelen vannak az illető vörösvérsejtjein. Ez a Landsteiner szabály. A fentieknek megfelelő antitestek a szabályosan előforduló, reguláris ellenanyagok. Megjelenésük 6 hónapos kor körül várható.
  • Más, az ABO rendszeren kívüli antigénekkel szemben, szabályszerűen nem termelődnek antitestek. Amennyiben mégis megjelennek a savóban, akkor irreguláris ellenanyagoknak nevezzük őket.
  • Az irreguláris antitestek megjelenésének hátterében vércsoport antigénnel szembeni immunizáció valószínűsíthető.
  • Az immunizáció többnyire vérátömlesztés, szövet-, vagy szerv transzplantáció, terhesség következtében jön létre. Az irreguláris antitestek kimutatása is nagyon fontos.
  • A vércsoport specifikus antitest, ha a neki megfelelő antigénnel találkozik, akkor az antigént tartalmazó vörösvérsejtet elpusztítja, súlyos szövődményt okoz.
  • Az irreguláris antitestek megjelenése, az immunizálódás folyamat. Az ellenanyag termelődés kezdetén, illetve egyes fázisaiban az antitest a kimutathatósági határ alatt lehet. Ezt minden egyes transzfúzió kapcsán mérlegelni kell.
  • A valaha már kimutatott ellenanyagot akkor is figyelembe kell venni, ha az idők folyamán szintje a kimutathatósági szint alá csökkent.

Vércsoport ellenanyagokról, a beadható vérkészítményekről a beteget tájékoztatni kell, az erről szóló igazolást a beteg hordja magával!

A vérátömlesztés vagy transzfúzió alapelve

Vércsoport szerológiai megfelelőség = Kompatibilitás.

  • Gyakorlatban lehetőség szerint ABO és Rh vércsoport azonos vérkészítményt kell adni, ennek hiányában a kompatibilitás elveit kell követni.
  • A beteg vércsoportjának meghatározása minden egyes vértranszfúzió kapcsán elengedhetetlen.
  • Ilyenkor az irreguláris antitestek jelenlétének vizsgálata is szükséges.
  • A transzfúzió biztonsága érdekében a transzfundáló orvos a betegágy mellett köteles ellenőrizni a beteg és a beadandó készítmény vércsoportját.
  • A transzfúzió kivizsgált vérkészítményekkel lehetséges.
  • A vér egészséges véradók önkéntes adománya. Véradás előtt a véradók laboratóriumi és orvosi vizsgálaton esnek át. Csak az alkalmas véradók adhatnak vért.
  • A levett vér vércsoport szerológiai kivizsgáláson és néhány fertőző ágens kimutatására alkalmas szűrővizsgálaton megy keresztül.
  • Csak a megfelelően kivizsgált és megfelelő eredményekkel rendelkező vér kerülhet transzfúziós felhasználásra.

A levett vér vércsoport szerológiai vizsgálata

  • ABO antigének és antitestek kimutatására.
  • Rh (D) antigén jelenlétének, vagy hiányának kimutatására.
  • Egyéb Rh rendszerbeli antigének vizsgálatára (C,c,E,e).
  • „Kell” vércsoport rendszer „K” antigénjének vizsgálatára.
  • Irreguláris antitest jelenlétének vagy hiányának kimutatására
2011-04-18