Jelenlegi hely

  1. Címlap

Egyházak

Az Országos Vérellátó Szolgálat, Szervkoordinációs Iroda a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény értelmében felvette a kapcsolatot az egyházi szervezetekkel, annak érdekében, hogy a lakosságot tájékoztatni tudja a magyarországi egyházak szervadományozással, szervátültetéssel kapcsolatos véleményéről, hitelveiről. Az egyházaktól kapott állásfoglalásokat egyrészt elérhetővé tesszük honlapunkon részletesebb formában, másrészt rövidebb, tömörebb megfogalmazásban, nyomtatott kiadvány formájában is megjelentetjük. Eddig négy egyháztól kaptunk tájékoztatást, azonban célunk, hogy a törvényben szereplő mind a 27 „bevett egyház” véleményét tolmácsoljuk. Így honlapunkon az információ feltöltése a kapott válaszoknak megfelelően történik majd. Látogasson vissza hozzánk később is, ha az Ön által megismerni kívánt egyház állásfoglalását még nem találta meg, illetve az egyházra vonatkozó hivatkozást inaktívnak találta.

2011. évi CCVI. törvény

a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról

A Magyarországon működő vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezői, amelyek hitéleti tevékenységük mellett, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, környezetvédelmi, sport- és más tevékenységükkel, valamint a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország és a nemzet életében. Magyarország elismeri és támogatja a külhoni magyar közösségek életében meghatározó szerepet játszó vallási közösségek tevékenységét is.

A VALLÁSI KÖZÖSSÉGEK JOGÁLLÁSA

1. A vallási tevékenység és a vallási közösség jogállására vonatkozó általános szabályok

6. § (1) Vallási közösség az Országgyűlés által elismert egyház és a vallási tevékenységet végző szervezet. Az Országgyűlés által elismert egyház bevett egyház.

(2) A vallási közösség elsődlegesen vallási tevékenység céljából jön létre és működik.

(3) A vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint sajátos magatartáskövetelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.

Melléklet a 2011. évi CCVI. törvényhez
A bevett egyházak

A
1Magyar Katolikus Egyház
2Magyarországi Református Egyház
3Magyarországi Evangélikus Egyház
4Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
5Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante)
6Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség
7Budai Szerb Ortodox Egyházmegye
8Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus
9Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház
10Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye
11Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus)
12Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete (Magyarországi Unitárius Egyház)
13Magyarországi Baptista Egyház
14HIT Gyülekezete
15Magyarországi Metodista Egyház
16Magyar Pünkösdi Egyház
17Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház
18Erdélyi Gyülekezet
19Hetednapi Adventista Egyház
20Magyarországi Kopt Ortodox Egyház
21Magyarországi Iszlám Tanács
22Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek
23Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége
24Az Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország
25Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza
26Magyarországi Jehova Tanúi Egyház
27Buddhista vallási közösségek



Ugrás a lap tetjére

Egyházak a szervadományozásról

“...és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent..."
Jel21, 4-5

Szervadományozás

A szervdonáció ajándék a várólistákon várakozó betegek számára. Magyarországon is százakat sikerül megmenteni évente szervátültetéssel. Elhunytakból veséket, májat, szívet, hasnyálmirigyet és tüdőt lehet eltávolítani szervátültetési céllal, továbbá szaruhártya, szívbillentyű, csont és porcok eltávolítás utáni beültetése még több betegen segíthet.

 

A szervadományozás mindig szuverén, egyéni döntés, ugyanakkor a nagyegyházak egyedi és támogató állásfoglalásai utat mutathatnak az emberi lét nehéz kérdéseiben, így a szervdonáció terén is.

Miért fontos téma a szervadományozás?

Az orvostudomány fejlődésével mára a szerv- és szövetátültetés új élet esélyét biztosítja végstádiumú szervelégtelenségben szenvedő és más módon nem gyógyítható betegek részére. Egyre többen szenvednek ilyen betegségtől és néhány csoportot bizonyítottan súlyosabban érint a probléma.

Bármikor találkozhatunk szervátültetésre váró embertársainkkal, és ezek a találkozások is emberi kapcsolatainkat gazdagítják. Ezért fontos időt szánni arra, hogy átgondoljuk a szervadományozás lehetőségét halálunk esetére, és döntésünket megosszuk szeretteinkkel.

A feltételezett beleegyezés elve

Az elhunytakból történő szervadományozás tekintetében Magyarországon a feltételezett beleegyezés elvét gyakoroljuk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem nyilatkozott írásban arról, hogy halála esetén szerveinek és szöveteinek transzplantációs célú eltávolítását megtiltja, akkor a szervdonáció elvégezhető. Kiskorú elhunyt esetén a törvényes képviselő írásos hozzájárulása szükséges a szervkivételhez. Éppen ezért fontos szeretteink véleményét, végakaratát ebben a tekintetben is megismernünk, ezért őszinteségre, családi beszélgetésekre, és mások véleményének tiszteletben tartására van szükség.

Mikor történhet szervdonáció Magyarországon?

Az orvosok és az egészségügyi dolgozók elkötelezettek, hogy mindent megtegyenek a rájuk bízott beteg életének megmentése érdekében. Transzplantációs célú szervkivétel csak akkor történhet, ha minden életmentő törekvés eredménytelen volt, majd ezt követően egy háromtagú bizottság megállapította az agyhalál tényét. A szervkivételek többsége Magyarországon is dobogó szívű agyhalottakból történik.

Az agyhalál az agy működésének visszafordíthatatlan és teljes hiánya, amely agyi károsodás miatt következik be. Az elváltozás következtében sérül az agytörzs, amelynek működése elengedhetetlenül fontos az élet fenntartásához. Az orvostudomány ezt hívja agytörzsi halálnak, amely azonban nem egyenlő a kómával. Az agyhalál megállapításának kötelező lépéseit Magyarországon jogszabály határozza meg. Amikor az agyhalál megállapító jegyzőkönyv aláírásra kerül, a dobogó szívű agyhalott még lélegeztetőgépre van kapcsolva, illetve a mesterségesen fenntartott szívműködés még oxigéndús vért szállít a szervekhez. Ez az átmeneti periódus biztosít lehetőséget az életmentő szervátültetésekhez szükséges szervek eltávolítására.

Gondoskodás és tisztelet

A szervek és szövetek eltávolítása a legnagyobb gondoskodással és tisztelettel történik. A hozzátartozóknak lehetőséget kell biztosítani, hogy megtekintsék elhunyt szerettük holttestét. Az egészségügyi dolgozók segítenek az egyházi képviselő megkeresésében, amennyiben a család igényli azt.

Szervadományozás és Kereszténység

 

A keresztény hit Jézus Krisztus élete által is megismerhető Isteni kinyilatkoz-tatásokon alapul. Jézus arra tanít minket, hogy szeressük egymást és vegyük észre mások szükségeit. A szervadományozást a kereszténység az önzetlen szeretet megnyilvánulásának tartja.

Ugrás a lap tetjére

A Katolikus Egyház Katekizmusa

A SZEMÉLY TISZTELETE ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS
2296 A szervátültetés megfelel az erkölcsi törvényeknek, ha a donort érő testi és pszichikai károk és kockázatok arányosak a fogadó javával. A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. Erkölcsileg elfogadhatatlan, ha a donor vagy illetékes rokonai nem adták kifejezett beleegyezésüket. Ezen felül erkölcsileg megengedhetetlen a megnyomorító vagy közvetlenül halált okozó csonkítás, akkor is, ha mások halálát késlelteti.

TISZTELET A HALOTTAK IRÁNT
2301 A szervek ingyenes elajándékozása a halál után törvényes és érdemszerző lehet.

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
(Róm8, 38-39)

 

„Urunk, Jézus Krisztus halála és feltámadása testesíti meg a szeretet legfelső fokát, mely mély értelmet ad a donorszerv felajánlásának, hogy megmentsen egy másik embert. A keresztényeknek Jézus sajátmagának való felajánlása a hivatkozás legfontosabb pontja, és inspiráció arra a szeretetre, mely a szerv felajánlásának hátterében áll. A bőkezű szolidaritás kinyilvánítása annál kifejezőbb egy olyan társadalomban, amely túlságosan haszonelvű lett, és kevésbé érzékeny az önzetlen adásra.”

„Végezetül emlékezzünk Jézus szavaira, melyeket az evangelista és orvos Lukács tolmácsolt: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.” (Lk 6:38). Végső ajándékunkat Istentől annak megfelelően kapjuk, hogy milyen igazi és hatásos szeretetet mutattunk embertársainknak.”
Részletek II. János Pál pápa nyilatkozatából, mely 1991-ben az Európai Szervtranszplantációs Társaság (ESOT) első nemzetközi kongresszusán, Rómában hangzott el.

“...javasoltam az Első Pápai Enciklikában, hogy az élet fenntartásának egyik módja „a szervadás, melyet, ha etikailag megfelelő módon hajtanak végre, az egészség lehetőségét, és magának az életnek a lehetőségét ajánlja a betegek számára, akiknek esetenként nincsen semmi más reményük.” (No. 86.)
Részlet II. János Pál pápa beszédéből, mely 2000. augusztus 29-én a Transzplantációs Társaság Világkongresszusán hangzott el.

„Az életfontosságú szervek adományozásával kifejezett szeretet a jótékonyság olyan igazi bizonyítéka, amely képes túllépni a halálon, hogy az élet mindig győzedelmeskedjék. A szervet kapó betegnek tisztában kell lennie eme gesztus értékével. Olyan ajándékot kap, amely messze túlmutat a gyógyulási szempontokon. Valójában nemcsak egy szervet, hanem a szeretet ajándékát kapja, és ezért ugyanolyan mértékben hálásnak kell lennie a szervfelajánlás és a szabad adományozás kultúrájának erősítése érdekében.”

Részlet XVI. Benedek pápa beszédéből, a“A GIFT FOR LIFE” (ÉLETAJÁNDÉK) Nemzetközi Kongresszus résztvevői számára adott audiencián, Róma, 2008. november 7.

Ugrás a lap tetjére

A Magyarországi Református Egyház tudományos testülete a Doktorok Collegiuma állásfoglalása a szervdonációval kapcsolatban

A református teológiai etika elfogadja az agyhalál és a biológiai halál széles körökben ismert tudományos kritériumait. Az agyhalál esetében - mely lehetőséget teremt a szervdonációra - a református teológia szembesül olyan határhelyzetekkel, mely érdekek, elvek, nézetek és mindezek mellett hitvallási tételek ütközését is eredményezi. Az agyhalott önkéntelenül is betölti azt az evangéliumi küldetést, mely a másik ember, a szenvedő ember, a felebarát megsegítésére irányul. A transzplantáció a gyógyítás, a másik ember életlehetőségének, életminőségének pozitív változását, testi-lelki felemelkedését, megújulását munkálhatja, azonban nem lehet olyan teológiai indokot találni, mely a keresztyén ember erkölcsi kötelességévé tenné, előírná a szervek halál utáni adományozását.

A transzplantációs orvosi megoldás az agyhalott donor esetében az irgalmasság sajátos megvalósulását jelenti. Ez képezheti a teológiai alapját e cselekménynek. Vitatott azonban hogy ez a hitvallásos, evangéliumi alapú nézet teljes értékű és mindenre kiterjedő választ jelent a transzplantáció összetett kérdéskörének és gyakorlatának tisztázása, értelmezése során.

Az emberi test gyógyulása - mint végső soron ideiglenes állapot - és az üdvösség, örökkévalóság kérdése - mely túllép a tapasztalati világon - nem keverhető össze a transzplantáció témájának teológiai etikai elemzésekor. A medicina adhat átmeneti segítséget a szenvedőnek a szervátültetés által. Isten üdvösséget ad, mely örökkévalóságot jelent. Az ember ember által való segítése az önfeláldozás minden formája azonban krisztusi tett, kitüntető lehetőség minden Krisztust követőnek, keresztyénnek.
Budapest, 2012. július 25.

Ugrás a lap tetjére

A Magyarországi Evangélikus Egyház állásfoglalása dobogószívű agyhalott szervdonorokból, a feltételezett beleegyezés elve alapján transzplantációs céllal történő szervkivételekkel, valamint az azt követő szervátültetések vonatkozásában

Az ember, ahogyan az élet, úgy a test felett sem rendelkezhet önkényesen, mert mindkettő a teremtő Isten ajándéka. A szolidaritás kultúrájának erősítése jegyében a Magyarországi Evangélikus Egyház a szerv- és szövetadományozást a felebarát iránti felelősség és szeretet kifejezésének tekinti, amennyiben az az adományozó személyes döntésén alapul, vagy az agyhalál állapotába került dobogó szívű haldokló előzetesen kinyilvánított saját, vagy hozzátartozói akaratának megfelel, valamint egy másik ember életét ellenszolgáltatások nélkül és szükségszerűen szolgálja.
Az agyhalál a haldoklás folyamatának visszafordíthatatlan pontját jelenti, amikor már csak a folyamat meghosszabbítására van lehetőség, de visszafordítására már nem. Ám az agyhalott ember szervei még szolgálhatják rászoruló betegek életben maradását és nemcsak saját, de egész családjuk életminőségének radikális javulását. Jézus mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük."
Mt 7,12

 

Gáncs Péter elnök-püspök (képünkön), Fabiny Tamás püspök és Szemerei János püspök.
(Evangélikus Élet, 2005. okt. 23. / 70. évfolyam 43. szám 3. oldal)

Ugrás a lap tetjére

Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége

„Ha a szervet életmentésre használják, akkor az nem számít a kegyelet megsértésének, mert az életmentés eltörli a „kegyeletsértés” tilalmát.

A halacha szempontjából a zsidó vallású halottból beültetés céljából történő szervkivétel legegyszerűbb esetei a következők:

  1. A beültetésre váró beteg előttünk van.
  2. Azonnali életmentés esete áll fenn.
  3. A donor még életében kifejezte azt a szándékát, hogy szerveit beültetésre felajánlja.

Ha valamelyik feltétel a fentiek közül nem valósul meg, mértékadó háláchisták azt a döntést hozták, hogy ilyen esetben szükséges az elhunyt családjának engedélye. Életmentés céljából engedélyezett a szervadományozás, azonban meg kell bizonyosodni arról, hogy a donor már nem minősül élőnek, és semmilyen esély nincs arra, hogy életre keljen.

A következő kritériumokat kell figyelembe venni:
A halált a légzés végleges és visszafordíthatatlan megszűnésekor állapítják meg.  Ez megállapítható a teljes agyhalál, beleértve a légzésért felelős agytörzs halálának bebizonyításával. 
Jomá traktátusa alapján következtetéssel megállapítható, hogy a „ne maradj tétlen felebarátod vérénél” (Leviticus, XIX, 16.) tiltó parancsolata alapján lehet alapja a  – tárgyalt esetben – a szervátültetés engedélyezésének.

  A PIKUÁCH NEFES, az ÉLETMENTÉS, a legfontosabb vallási elveink egyike.”

 

(Schöner Alfréd főrabbi)

Ugrás a lap tetjére

Egységes Magyar Izraelita Hitközség

Rabbinikus állásfoglalás szervátültetés kérdésében

Az orvostudomány fejlődése időről időre olyan gyakorlati és etikai kérdéseket vet fel, amelyekre a mai rabbiknak meg kell találniuk a választ. Ilyen orvosi etikai kérdés az elmúlt 150 évben a szervátültetés kérdése1.E problémák megvizsgálásakor a rabbik feladata nem az, hogy saját erkölcsi és logikai értékrendjük szerint döntsenek, hanem az, hogy zsidóság több ezer éves forrásaiban, a Bibliában és a Talmudban elmélyedve megtalálják a probléma kulcsát és ez alapján hozzanak döntést.
Az alábbiakban Köves Slomó és Oberlander Báruch rabbik közös állásfoglalását közöljük az Országos Vérellátó Szolgálat kérdésére a dobogó szívű agyhalott szervdonorokból transzplantációs céllal történő szervkivétel valamint az ezt követő szervátültetés kérdésében.

A segítségnyújtás és annak szabályai

A Talmud (Szánhedrin 73a.) kimondja, hogy egyik embernek segítenie kell a másikon, két Tórai szakasz alapján: „Ne maradj tétlen felebarátod vérénél...” (3Mózes 19:16.), valamint „...Élhessen testvéred melletted” (uo. 25:36.) szakasz is. Kérdés azonban, hogy mire terjed ki ez a segítségnyújtás: szabad-e, illetve kötelesek vagyunk-e veszélynek kitenni magunkat más életét védve
A Talmudban (Bává Möciá 62a.), ennek megválaszolására egy teoretikus esetet találunk: „Ha ketten járnak az úton [a sivatagban], és az egyiknek a kezében egy kancsó víz van, ha mindketten isznak belőle, akkor mindketten [szomjan]halnak, de ha az egyikük megissza, akkor ő eléri a lakott területet... Rabbi Ákivá2 azt tanította, »élhessen testvéred melletted«, vagyis a [Tóra arra utal, hogy a] te életed előbbre való testvéred életénél”. Ebből és a fent említett talmudi passzusból kiderül, hogy habár segítenem kell, de életveszélybe nem kötelességem, más megmentésének céljából életveszélybe3 sodorni magamat.

A halál beállta

A fenti idézetekből egyértelműen látszik, hogy nem lehet elvenni egy ember életét más életének megmentése céljából. A szervátültetés kérdése a vizsgált helyzetben tehát az, mikortól számítja a zsidó jog a halál beálltát. A klinikai halált követően a szíven kívül a donornak minden életműködése, beleértve a természetes légzést is, végképp megszűnik.
Bár a Talmudban nem találunk erre explicit meghatározást, bibliai forrásokból következtethetünk erre. A Talmud ugyanis az életmentés kötelessége kapcsán (Jomá 85a.) említi, hogy az ember haláláról a légzése megszűntéből lehet megbizonyosodni4. Ezt támasztja alá a Noé történetében található utalás: „Minden, aminek orrában élő lehelet volt... meghalt”: ebből úgy tűnik, hogy az élet megszűnte a légzés megszűntével esik egybe. Így tehát, ha a természetes légzés megszűnik, és már csak lélegeztető géppel lehet fenntartani, az illető halottnak számít, és a még működő szívét szabad átültetni, más betegbe.5
Ebben a kérdésben azonban nincs egyértelmű konszenzus a rabbik között. Egyes vélemények szerint elképzelhetetlen a halál kinyilvánítása mindaddig, amíg bármely fontosabb szerv – elsősorban is a szív – még működik. Ezek a rabbik tehát tiltják a még dobogó szívű klinikai halott donor használatát létfontosságú szervek transzplantációjához, ugyancsak a fenti idézetre hivatkozva, úgy értelmezve azt, hogy a Talmud csupán azért határozza meg a halál egy biztos jeleként a légzés megszűntét, mert természetes körülmények között a légzés leállásával a szívverés is abbamarad.6
Ebben az esetben az sem segít, ha maga a donor vagy családja járulnak hozzá a műtéthez, hiszen nem ő (nem ők) életének, testének tulajdonosai7

Ha azonban elfogadjuk, hogy az önálló légzés megszűnte jelzi a halál beálltát, úgy a holttestből való átültetés három fő elvi akadályát kell megvizsgálnunk:
a) a zsidó felfogás szerint a test és a lélek kapcsolata nem szűnik meg teljességgel a halál után sem, ahogy az Írás tanítja (Jób 14:22.): „Csak fájdalmat érez teste őrajta, és lelke gyászol őbenne”, így tehát a testen okozott szégyen a léleknek is fájdalmas. Éppen ezért kell a holtestnek a megfelelő tiszteletet megadni (többek közt ezért is tiltja a zsidóság a hamvasztást).
b) a holtestből tilos hasznot húzni (Maimonidész: A gyász törvényei 14:21. Lásd még Talmud Ávodá Zárá 29b.).
c) a holtestet minél hamarabb el kell temetni, ahogy ez a Tóra tanításából (5Mózes 21:23.) – „ne hagyd holttestét... el kell temetned őt aznap” – kiderül.
A fentiek ellenére mégis megengedett az ilyenfajta transzplantáció, mivel mindezek a tilalmak természetesen hatálytalanná válnak akkor, ha megszegésükkel életet lehet menteni (Maimonidész: A Tóra alapjainak szabályai 5:1.).
Bizonyos vélemények szerint, más elbírálás alá esik a szervbankba való adakozás, ahol nem feltétlenül van előttünk a halálos beteg, akin ilyen módon segíteni lehet, és így nem beszélhetünk életmentésről. Ezek az irányelvek alkalmazhatóak általános a klinikai halottakból történő szervdonáció kapcsán, ám konkrét esetekben javasolt hozzáértő rabbik véleményét kikérni.



1. Az első transzplantációval foglalkozó rabbi a német földön élő Jáákov Etlinger volt (1798–1872), a Binján Cion című szerzője.

2. A Talmud egy korábbi véleményt is említ, miszerint „inkább mindketten igyanak belőle, nehogy az egyik lássa a másik halálát”. Ez Ben Peturá érvelése, de a Háláchá a későbben élt Rabbi Ákiva véleményét fogadja el.

3. Első látszatra érdekes ellentmondása ez egy másik talmudi mondásnak (Pszáchim 25b.): „Egy ember Rává elé járult, és azt mondta: Hozzám jött Durai úr és azt mondta nekem: »Öld meg azt és azt, ha nem, akkor megölünk téged!« Azt mondta erre Rává: Inkább hallj meg, de ne ölj embert, hiszen miből gondolod, hogy a te véred vörösebb, [lehet, hogy az ő vére vörösebb]!” Ebből úgy tűnhet, hogy Rává szerint mégis kötelességünk akár meghalni felebarátunk megmentéséért?

4. Lásd még: Maimonidész: A szombat törvényei 2:19., Sulchán Áruch, Orách Chájim 329:4.

5. Lásd: az izraeli főrabbinátus 1986-os döntését: Tchumin VII., 187–192. old.; Rabbi Moshe Feinstein, Igrot Mose, Jore Déá III., 132., más összefüggésben.

6. Cic Eliezer IX., 46.

7. Ez az oka az öngyilkosság tilalmának is (Bává Kámá 91b., az 1Mózes 9:5. alapján).

Ugrás a lap tetjére



Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete

A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerület (MUE ME) főhatóságainak napirendjén ez idáig nem szerepelt a dobogó szívű agyhalott szervdonorokból, a feltételezett beleegyezés elve alapján transzplantációs céllal történő szervkivételek kérdésköre. Ebből kifolyólag egyházunk, ún. intézményi álláspontjáról nem tudunk beszámolni, azonban a Magyar Unitárius Egyházon belül - amelynek egyik pillére a MUE ME - elindult az a folyamat, aminek végső célja, hogy hasonló kérdésekben (eutanázia, a magzat életének védelme stb.) egyházunk kialakítsa és megfogalmazza a hitelveivel összhangban levő válaszait, álláspontjait.
Az előbbiekre való tekintettel Dr. Rezi Elek rektor úr, aki az unitárius etika legszakavatottabb ismerője és gondolkodója fogalmazta meg álláspontját a kérdésben.

Állásfoglalás a dobogószívű agyhalott szervdonorokból, a feltételezett beleegyezés elve alapján transzplantációs céllal történő szervkivételekkel, valamint az azt követő szervátültetések vonatkozásában

Az unitárius erkölcstan a szervátültetés kérdésében igenlő álláspontra helyezkedik, amennyiben az megfelel az orvosi, jogi, erkölcsi, vallási követelményeknek, és olyan életmentő lehetőségnek tekinti, amely a gyógyítás szolgálatában áll.
Felfogásunk alapján az élet mint értékmegvalósító képesség, a teremtő Isten ajándéka. Feladatunk és egyben megbízatásunk Istentől, hogy az életnek hűséges hordozói, védelmezői és gondozói legyünk. Vallásunk lényege: Isten, a felebarát és a teremtett világ iránti szeretet. A felebarátaink iránti szeretet számunkra nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés: odafordulást, segítségnyújtást jelent a nehézségekkel, bajokkal küszködő embertársaink iránt.

Meggyőződésünk, hogy a szervadományozás az embertárs, a felebarát iránti tisztelet, segítőkészség és szolidaritás kinyilvánításának alkalma, sőt, ha az élet megmentésére, meghosszabbítására gondolunk, akkor nagy erkölcsi értéket tulajdonítunk neki.

A szervadományozás alkalmával olyan feltételek fennállását is szorgalmazzuk, amelyek az emberi méltóság, az igazságosság és a szeretet követelményei:

  • élő donor esetén a szervadományozás kimondottan csak személyes döntésen alapuljon;
  • az agyhalál állapotába került donor előzetesen kinyilvánított saját, vagy közvetlen hozzátartozóinak beleegyezése szükséges;
  • az adományozott szerv felhasználásához nem szándék, érdeknélküli segítőkészség, tiszta lelkiismeret és befolyásolhatatlan igazságérzet szükséges, ami által elkerülhetők a kihasználásnak, a visszaélésnek, a korrupciónak szomorú esetei.
A szervadományozásnak közösségi vetülete is van, mert az agyhalott szerveinek átültetése a rászoruló beteg megsegítése mellett, annak családja és közvetlen környezete életminőségének pozitív változását, javulását is elősegítheti. Úgy véljük, hogy a szervadományozásnak a köztudatba és közgondolkodásba ültetéséért egyházunkra is feladatok hárulnak.

Kolozsvárt, 2013. október 24.
Dr. Habil. Rezi Elek, unitárius rendszeres teológus,
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyetemi docense, rektora.

Ugrás a lap tetjére

A Magyarországi Baptista Egyház elnökségének állásfoglalása dobogó szívű agyhalott donorokból, a feltételezett beleegyezés elve alapján transzplantációs céllal történő szervkivételek, valamint az ezt követő szervátültetések vonatkozásában.

Az élet Isten szent ajándéka. „Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.” „meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határai.” /Apostolok cselekedetei 17, 25-26./ Nincs jogunk eldobni magunktól, de feláldozhatjuk önként és tudatosan másokért. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” /János 15, 13./

Különös esete az „önfeláldozásnak” az, amikor az agyhalott, aki már csak vegetál, ép szervei „odaadományozásával” valakinek az életét meghosszabbíthatja, vagy életminőségét javíthatja.

Nyilvánvalóan ilyen döntést mindenki csak ép elmével és önkéntesen hozhat. Ezért azt tartjuk etikusnak, ha a potenciális donor előzetesen nyilatkozik erről. Ha ezt megtette, döntését tiszteletben tartva, nincs okunk és jogunk ezt helyteleníteni. Feltételezve, hogy az agyhalál tényét megállapító bizottság tagjai etikusan járnak el, a donációnak nincs akadálya.

A Magyarországi Baptista Egyház elnöksége nevében: Papp János egyházelnök és Mészáros Kornél főtitkár

Ugrás a lap tetjére

A Hit Gyülekezete Országos Vezetőségének véleménye a szervadományozásról

Az ember Isten képére teremtettségéből, valamint örök életének lehetőségéből következően minden emberi élet felbecsülhetetlenül értékes, így megmentéséért és megőrzéséért minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni. Ebben a körben a szervadományozás, mint az áldozatkész krisztusi szeretet megnyilvánulása nem ellentétes a bibliai erkölcsi normákkal, amennyiben arra bizonyos korlátok között:

- a donor önkéntes hozzájárulásával, illetve
- ha a donor a terhére történő szervadományozást korábban kifejezetten nem tiltotta meg, halála esetén a legközelebbi hozzátartozó(i) hozzájárulásával,
- anyagi haszonszerzési célzat nélkül kerül sor.

A szervadományozás erkölcsi alapját Jézus Krisztus irántunk tanúsított önfeláldozó szeretete és az embertársak iránti szeretet, mint az emberközi viszonyok bibliai alapelve adja.

A szervadományozás előtt korlátot képez, hogy a Szentírás szerint az ember nem birtokosa teljes mértékben saját testének, lelkének, és szellemének, hanem Isten ezeknek végső tulajdonosa. Ezért még önmaga sem dönthet saját haláláról; így aktív vagy passzív eutanázia még az érintett beleegyezésével vagy kifejezett akaratával sem hajtható végre, még szervdonáció végett sem. Senkinek sem adhat valaki megbízást arra, hogy őt a halálba segítse, bármilyen céllal.

Ugyanakkor a krisztusi szeretet megnyilvánulhat abban, hogy valaki a vérét vagy egy olyan szervét (szövetét), amelynek nélkülözése nem vezet az adományozó további életével összeegyeztethetetlen állapothoz, szabadon és önkéntesen odaadja valaki más életének a megmentése érdekében (életmentési cél). Tekintettel azonban arra, hogy a szervadományozás egyfajta önfeláldozást, a testi épséghez való jog sérelmét jelenti, nincsen semmilyen bibliai indoka annak, hogy ezt bárkitől is erkölcsi kötelezettségként lehetne elvárni.

Az elhunytból történő szervdonáció nemcsak életmentés esetén lehet indokolt etikailag, hanem egészségkárosodás megszüntetése esetében is.
Az elhunytból történő szervdonáció legérzékenyebb határesete a dobogó szívű agyhalottból történő szerkivétel problémája, ugyanis ez felveti a kérdést: mikortól számít valaki minden kétséget kizáróan halottnak? Bibliai szempontból erre ez a válasz adható: szellemének a testből történő eltávozása után. A bibliai héber és görög nyelv a szellemet és a lélegzetet egyaránt ugyan azzal a szóval jelöli (rúách, pneuma), ezért a szellem eltávozása a lélegzés végleges és visszafordíthatatlan megszűnéséhez köthető. Orvosi szempontból ez az esemény az agyhalál (a légzésért felelős agytörzs végleges és visszafordíthatatlan elhalása) révén következik be. Bár ilyenkor még a légzést és a keringést gépek segítségével mesterségesen fenn lehet tartani, teológiailag értelmetlen lenne azt állítani, hogy egy ember szellemét egy gép benne tarthatja a testében. Amennyiben tehát az illetékes orvosi bizottság minden kétséget kizáróan megállapította és igazolta az agyhalál beálltát, érdemben már nem jelent különbséget, hogy a szerveket az agyhalott ember lélegzését és keringését mesterségesen fenntartó gépek leállítása előtt eltávolítsák mások életének megmentése érdekében, ugyanúgy, mint egy megszűnt keringésű halottból. Megfelelő szabályozással, és következetes, szigorú ellenőrzéssel garantálni kell, hogy az agyhalál megállapításában közreműködő orvosoknak semmiféle anyagi vagy más hasznuk ne származzon a szervek donációjából.

A Magyarországon gyakorolt „feltételezett beleegyezés elvét” (miszerint ha valaki életében nem nyilatkozott írásban szervinek és szöveteinek transzplantációs célú eltávolításának megtiltásáról, akkor az halála után elvégezhető) aggályosnak tartjuk ugyan (mivel ez esetleg ellenkezet az elhunyt világnézetével vagy akaratával akkor is, ha információhiány vagy más ok miatt nem rendelkezett erről külön), de másfelől valamennyire megindokolható is mások élete megmentésének szükségességével, így végső soron nem zárjuk ki. Mivel bibliai elv szerint a legközelebbi élő vérrokon érzi a legnagyobb felelősséget az elhunyt személy iránt, ezért javasoljuk ilyen esetben a legközelebbi hozzátartozó beleegyezésének megkövetelését.

Sem az elhunyt testét megillető tisztességet, sem a test feltámadásába vetett zsidó-keresztény hit beteljesedését és megvalósulását nem befolyásolja az, ha halála után valakinek egyes belső szerveit (jelen esetben szervdonáció céljából) eltávolítják. A feltámadásban kétségtelenül hívő Jákob és József ősatyákkal is hasonló történt saját akaratukból (hiszen a mumifikálás során az agyat és a belső szerveket kiveszik), és a Jelenések könyve szerint a tengerbe veszett (azaz a halak által elfogyasztott) halottak is részesülni fognak a test feltámadásában.

Az állásfoglalás elérhető, a Hit Gyülekezete honlapján

Ugrás a lap tetjére

Magyar Iszlám Közösség
a Magyarországi Iszlám Tanács alapító tagegyháza

Biszmilláhi arrahman arrahim.

Szervátültetés

Amióta a szervátültetés olyan kezelési módszer lett, aminek nincs alternatívája napjainkban, fontos része a modernkori gyógyászatnak és egy érdeklődést kiváltó témaköre mind vallási, törvényi és etikai szempontból mert mind a donor mind a befogadó emberi lény, és az átültetett szerv az emberi test egy része. Ez a cikk csak a témakört illető vallásjogi és nézőponti szempontokból vizsgálja a témát.
A szervátültetés rövid történetét illetően, a szervátültetés ami a 16. században kezdődött az idő során fejlődésen ment át és eljutott emberi szervtranszplantáció fázisába a 19. század folyamán. Ez a kezelési módszer ami bőr-, ér- és izomátültetéssel kezdődött először, az idők folyamán már elérte élő szervek mint szív, máj, vese és a szem szaruhártyájának transzplantációs fázisát. A 20. század második fele óta ezek az eljárások sikeres eredményeket hoztak. Napjainkban a szervátültetés egy reménysugár sok gyógyíthatatlan betegségben szenvedő részére az országunkban, hasonlóképpen más országok lakóihoz. Habár az emberi szervátültetés nagyon fontos kezelési módszer, az alkalmazása néhány vallási és jogi problémát hozott magával, és a témával kapcsolatos vita megindult a különböző meggyőződésű csoportok között. A kapcsolatot a szervátültetés és az Iszlám alapelvei és céljai között kétféle módon értékelhetjük ki. Először a szervátültetés kiértékelése az eredményei tekintetében a földi és a túlvilági életre nézve. Másodszor, kutatásokat végezni annak érdekében, hogy megengedhető-e a szervátültetés az Iszlám alapelveinek figyelembe vételével.

1. A szervátültetés hatása a földi és a túlvilági életre nézve

A kérdés kiértékeléséhez szükséges megvitatni, hogy teljesíti-e a hitet a feltámadásban, a felelősséget és a szervek tanúságtételét a Feltámadás napján, és az általános vallási kötelezettségeket, és mindezek megvizsgálása után tudunk pontos következtetést levonni a kérdésről.

Feltámadás és a szerv által elkövetett bűnök

Az Ahlus-Sunnah tudósainak többsége úgy véli, hogy a feltámadás fizikai értelemben fog történni a túlvilágon és az emberek a testükkel és a lelkükkel lesznek feltámasztva a jutalmazás vagy büntetés számonkérésére. A Korán versei alátámasztják ezt a nézőpontot (lásd:TaHa 20::55, al-Hajj 22:5 és7, al-Nur 24:20, YaSin 36:78-79, al-Qiyamah 75:34). A tény, hogy a feltámadás fizikai jellegű lesz (testbeli) részben szerepet játszik az emberek hezitálásában a szervátültetést illetően. Azonban amikor a kérdést mélyebben megvizsgáljuk,látható hogy a szervátültetés nem kapcsolódik össze közvetlenül a feltámadással vagy még tisztábban értve a szervátültetés nem sérti meg a hitet a feltámadásban mert az átültetett szerv vissza fog térni a valódi tulajdonosához. Valójában ez nem akadályozza meg a szervek feltámadását az eredeti tulajdonosukkal annak ellenére hogy a föld alá lettek temetve, elégetve vagy állatok által megéve. Ami ezt illeti a Korán kimondja, hogy a feltámadáskor az ember testrészei össze lesznek gyűjtve a legkisebb részletig (al-Qiyamah 75:34). Ezekből a bizonyítékokból összegyűjtve a vallástudósok arra a következtetésre jutottak hogy minden ember a saját szerveivel lesz feltámasztva.

A transzplantált szerv által elkövetett bűn felelőssége

Ha valaki bűnt követ el a transzplantáltan kapott szervvel a büntetés avagy jutalom a szerv új használójáé lesz nem pedig az eredeti tulajdonosé mert ami e kérdésnél elsősorban fontos az az önkontroll és aki jelen pillanatban használja a szervet azé a felelősség. Ha egy személy valaki másnak kárt okoz azzal ami rá lett bízva Ő a személyi felelős és nem az eredeti tulajdonos.

A szervek tanúságtétele a feltámadás napján

A szervek tanúságtételét illetően a Korán versei és a hadith-ok úgy értelmezhetőek hogy, vagy a szervek beszélni fognak a viselkedésükkel a feltámadás napján,vagy pedig az emberek nem lesznek képesek hazudni és kifogásokat keresni és minden tiszta lesz Allah (swt) jelenlétében. Még ha a témát illető Korán verseket (an-Nur 24:24, Fussilat 41:19, 21,22) el is fogadják a konkrét jelentésük alapján akkor sem biztosít bizonyítékot a szervátültetés ellen. Valójában Allah (swt) mindent tud és a szervek mindenről tanúskodni fognak amit a tulajdonosuk elkövetett velük amíg a testben voltak.

Vallási felelősség abban az esetben, amikor a donor vagy a befogadó muszlim illetve nem muszlim

Amikor a kérdést a vallási felelősség szemszögéből vizsgáljuk, muszáj hangsúlyozni első helyen, hogy a szervátültetés nem változtatja meg senki személyiségét, mert a metafizikai személyiségjegyek belső világ (lélek, személyiség) részei és nem függenek a szervek biológiai felépítésétől.
Másrészt egy másik kérdés amit nem szabad kihagyni, hogy az Iszlám minden embert embernek tart és mindenkinek egyenlő jogokat biztosít az élethez, nemi, nemzeti, faji, vallási és státuszbeli megkülönböztetés nélkül. Ebből a szemszögből nézve nincs értelme említeni a vallási felelősség kérdését. Az Iszlám mindig is nagy fontosságot tulajdonított minden ember egyenlő módon történő kezelésére: megmenteni egy személy életét egyenlő megmenteni az emberiséget (al-Maidah 5:3). Eszerint nem helyénvaló a megkülönböztetés a szervátültetés kérdését illetően az emberek között aszerint hogy valaki muszlim vagy nem muszlim, hívő vagy hitetlen. Különben is Allah (swt), aki irányítja az ember életútját és határozza meg a halálát. Mindenkinek megvan a saját felelőssége a szabad akarat által. Emiatt úgy tekinteni a szervadományozást nem muszlimok részére, mint segíteni nekik bűnöket elkövetni vagy meghosszabbítani az élettartamukat nem felel meg az Iszlám általános alapelveinek.

2.Vallásjogi szempontok

Ami a szervátültetés kérdését illeti vallásjogi szempontból, nyilvánvaló hogy a múltbeli könyvekben nincsen egy kifejezett kijelentés a megengedhetőségre mert ez a kérdés csak az utóbbi időben fordult elő. Bár a Korán és a Sunnah részletes magyarázatot ad néhány kérdésről ami szükségszerű, többségében megfelelőnek tartja bizonyos kritériumok és elvek felállítását a későbbi századok és korok problémáinak megoldására ahelyett, hogy minden egyes problémát egyenként tárgyaljon. Ez a természetes következménye a ténynek, hogy a Korán és a Sunnah a muszlimok forrása és megoldást kínál mindenre a világ végéig. A klasszikus Iszlám jogtudományi könyvek megoldották koruk problémáit és segítették vezetni a muszlimoknak az életüket a Korán és a Sunnah fényében. Eszerint lehetséges a szervátültetés megítélésének megértése napjainkban azáltal, hogy a régi vallástudósok és vallási alapelvek hogyan reagáltak hasonló eseményekre a múltban.

A szükséghelyzetek amik a 'haramot' 'halallá' (a tilost megengedetté) teszik

A Korán az alábbi versekben (al-Baqara 2:173, al-Maidah 5:3, al-An'am 6:119,145) és a hagyományok kijelentik, hogy éhezés és olyan szükséghelyzet esetén ami az emberi életet veszélyezteti, a haram dolgok megengedetté válnak. Az Iszlám gondoskodik az emberi élet megóvásáról az öt hitbeli alaptétel segítségével. Az iszlám vallástudósok kijelentették, hogy abban azokban a szükséges esetekben ha valaki éhezik és ez veszélyezteti az életét, megengedetté válik számára rituálisan tisztátalan ételek megevése, használni haram és tisztátalan dolgokat gyógyászati célokra beleértve emberi testrészeket is, mint csont, fogak és vér, vagy felnyitni egy halott anya méhét, hogy kivegyék és megmentsék a csecsemő életét, felvágni egy halott ember gyomrát, hogy kivegyenek egy értékes ékszert amit lenyelt előtte, a haram esetileg megengedetté válik. A vallástudósok ezen és hasonló fatwája rávilágítanak a szervátültetés kérdésére ami napjainkban aktualitás. Azonban vannak vallástudósok akik nem értenek egyet és helytelenítik az ilyen és ehhez hasonló dolgokat. Ez a kérdés kompatibilis a "szükséghelyzetek esetileg a haramot megengedetté teszik" és "a kisebb haram kevesebb kárt okoz mint a nagyobb" általános vonatkozó szabályaival. Továbbá kompatibilis a „két rossz közül a kisebbik rossz” esetével is.

Szervátültetés halott emberek testéből

Kortárs vallástudósok és fatwa-kiadó intézmények azon a véleményen vannak, hogy egy halott szerveinek átültetése egy élő emberbe megengedett különböző okoktól függően. Hasonlóképpen engedélyezte a halott emberek szerveinek átültetését a Kuvaiti Vallásügyi és Jótékonysági Alapítványok Elnökségének Fatwa kiadó bizottsága (1979.12.24 132/79 számú rendelet), a Szaúd Arábiai Fiqh Akadémia, ami a „World Union of Islam” égisze alatt működik, az Al-Azhar egyetem Fatwa kiadó bizottság és a Fiqh Akadémia, ami az Iszlám Konferencia Szervezetéhez tartozik Egyiptomban (1988.02.11 4/1). A modern vallástudósok többsége egyénileg is ezen a véleményen volt a fatwáik kiadása során.
A fentebb említett bizottságok és egyének a következően felsorolt feltételeket nevezték meg ahhoz hogy egy halott ember szerveinek átültetése lehetséges legyen:

  1. A szervátültetésnek életmentőnek kell lennie.
  2. Az orvosoknak erős meggyőződésük kell lennie, hogy a beteg a kezelés hatására meggyógyul.
  3. A halott embernek halála előtt a szervei átültetéséhez beleegyező nyilatkozatot kellett tennie még életében, ha ez nem volt akkor az örököseinek kell nyilatkozni a beleegyezésről.
  4. A halál beálltát mind orvosi mind jogi szempontból meg kell állapítani.
  5. Tilos a szervért pénzt kérni vagy elfogadni.
  6. A befogadónak nyilatkozatot kell tennie, hogy elfogadja egy halott ember testrészét a transzplantálásra.
A bizottságok és vallástudósok általában a Koránból és a Sunnahból általános axiómákat vezetnek le amely engedi egy haram dolog – szükség esetén - megengedetté tételét és a már meglévő vallásjogi szabályokat használják amelyek kimondják, hogy a szervátültetés egy halott ember szerveivel megengedett lehet a fent említett feltételekkel.

Élő ember szerveinek átültetése egy másik élő emberbe

Az élő ember szerveinek átültetését egy másik élő szervezetbe néhány kortárs vallástudós és fatwa bizottság megengedhetőnek tekinti bizonyos feltételek betartása mellett. Kuvait Vallásügyi és Jótékonysági Alapítványok Elnökségének Fatwa kiadó bizottsága (1979.12.24 132/79 számú rendelet), a Szaúd Arábiai Fiqh Akadémia (1982. január Mekkai rendelet), az Al-Azhar egyetem Fatwa kiadó bizottság (1988.02.11 4/1 rendelet) megengedhetőnek találja a két élő ember közötti szervtranszplantációt a lentebb listázott feltételek betartásával:

  1. Szükséghelyzetnek kell lennie.
  2. A donor engedélye.
  3. Orvosi jelentés által bizonyítottnak kell lennie, hogy az eljárás során a szervadományozó nem szenved egészségkárosodást.
  4. Az orvosi személyzetnek hinnie kell benne, hogy az eljárás sikeres lesz.
  5. Az orvosi és technikai feltételeknek megfelelőnek kell lenni.
  6. A donációnak anyagi és személyes érdekektől mentesnek kell lenni.

Ez a fatwa a fentebb említett vallásilag megalapozott bizonyítékokon alapszik különösen a surah al-Maidah 5:32 vers és ugyanezen surah 5:2 verse alapján, és a hagyományokon amelyek bátorítják a segítségnyújtást, adományozást, önfeláldozást és támogatják a hasznos dolgokat. Amíg az eljárás nem veszélyezteti vagy rombolja a donor egészségi állapotát és nincs más alternatíva ami kiválthatná ezt a gyógymódot, addig az orvosi eredmények és az Iszlám alapelveinek figyelembevételével engedélyezhető ez a típusú gyógymód.
A szervadományozás csak és kizárólag képzett orvos felügyelete alatt történhet akinek mind erős hite van és megfelelő egészségügyi képzettsége a szakterületen, Ezután a Korán alábbi verseit: Ne öljétek vagy pusztítsátok magatokat (an-Nisa 4:29) és ne járuljatok hozzá a saját kezetekkel önmagatok elpusztításához (al-Baqarah 2:195) kell figyelembe venni. Továbbá szem előtt kell tartani, hogy a szervátültetés nem károsíthatja a donor egészségét, sem nem kényszeríthető vagy megtéveszthető az eljárás során. Ugyanezek a szabályok érvényesek a véradás során is.

Szervátültetés a beteg saját testén belül

A szerv és szövetátültetés kérdésének megítélése nem okozott különösebb hezitációt a vallástudósoknak. Az Iszlám Vallásjogi Akadémia-Iszlám Konferencia Szervezete működése alatt, az 1988.02.11 4/1-es rendeletben kimondja, hogy ez a típusú eljárás megengedett azzal a feltétellel amennyiben a kezelt beteg gyógyulását és egészségi állapotát fejleszti és elősegíti. Emellett ugyanebben a rendeletben megtiltották egy ember másik ember részére történő szervátültetését amennyiben az kioltja az életét vagy pedig egy vagy több szervben maradandó károsodást okoz.

Az emberi élet fontossága az Iszlámban

Jól tudott, hogy az Iszlám vallás ami az életet, a halált, a túlvilági életet természetes és jelentőségteljes fázisnak tekinti, fontosságot tulajdonít az egyén egészséges, békés, és biztonságos életéhez mind egyénileg mind pedig szociális értelemben véve. Ebben az értelemben véve magától értetődő, hogy a muszlim közösségek kezdetben hezitálnak a szervátültetés kérdését illetően, sőt még ellene is lehetnek és vallási okok alapján utasítják el azt. Ezek az ellenállási funkciók a garanciák a tradicionális közösség „felolvadásának” megakadályozására és a szociális szerkezet fenntartására amikor egy újítással kerülnek szembe. Azonban manapság tanúsítható, hogy a szervátültetés egy olyan gyógymód ami embereket hoz vissza az életbe, ezért ezeket a hezitálásokat fel kéne oldani, kilépni belőle és ennek érdekében komoly lépéseket kell tenni az emberek informálása terén a témával kapcsolatban.

Szervkereskedelem

Allah (swt) a Koránban mondja, hogy az emberek tiszteletreméltó teremtmények: „És bizony, megtiszteltetésben részesítettük Ádám gyermekeit, és vittük őket a szárazföldön és a tengereken, és elláttuk őket jó dolgokkal, és jól látható előnyben részesítettük őket sokak felett azok közül, akiket teremtettünk.”(al-Isra 17:70) A tény, hogy az emberiség Allah (swt) által megtisztelt teremtmény, levezethető abból is hogy egy szabad embert nem lehet rabszolgaságba kényszeríteni (Ibn Mitfah,Sharhu'l Azhar 3/30, Ibn Hazm al Muhalla 9/17, al Huliyy Sharaiul Islam 2/16) Ibn Qudamah mondta: Senkit sem ismerünk aki megkérdőjelezte volna ezt az ítéletet (Ibn Qudamah, al Mughni IV 302). Ez az ítélet megerősített a hagyományok által is:
„Mohammed Próféta (saw) mondta: Allah (swt) mondta, három olyan ember van, akinek Én az ellensége leszek a világ végezetén:

  1. Annak, aki az én nevemben esküszik és az ígéretét nem tartja meg,
  2. Aki elad egy szabad embert mint rabszolgát és a pénzt elkölti, és
  3. Ha valaki felbérel egy munkást és miután az elvégezte a feladatot nem fizetik ki.”
(Bukhari) Amint nem megengedett egy ember eladása úgy soha nem lehet megengedhető az emberi testrészekkel való kereskedelem sem. Hanafi vallástudósok támogatják ezt a nézőpontot. A véleményüket a fentebb említett Abu Hurayra által narratált hagyományra alapozzák: ahogy tilos eladni vagy megvenni egy szabad embert úgy tilos eladni bármely testrészét is, mert erre a testrészre is ugyanaz az ítélet vonatkozik mint a személyre teljes egészére. (Kamalu'd Din, Muhammad bin Abdul Wahid, Sharhu'l Fathul Qadr VI 63) Ez alapján ugyancsak semmiképpen sem megengedett az emberi testrészekből való bármilyen profitszerzés (Imam an Nawawi, Sharhu Muslim XIV 103). Azonban abban az esetben ha a transzplantáció életbe vágóan sürgős, a vásárlás megengedett de a szervet eladó személy továbbra is bűnös marad (Muhammad Wafa, Bayul-Ayanil-Muharram, 110-113. oldal)

Befejezés

Azoknak a vallástudósoknak akik engedélyezik a szervátültetést szükség esetén a véleményük a következő:

  1. Az engedélyezhetőséget a Korán al Maidah szúra 32 vers alapján ítélik meg;
  2. Számításba vették, hogy az Iszlám a könnyebbség vallása;
  3. A megengedhetőséget a következő okfejtésből vezették le: Ha a vérátömlesztés megengedett akkor a szervátültetésnek is megengedhetőnek kell lennie, abban az esetben ha az eljárás az emberi méltóság betartásával történik;
  4. Ha a donor nem marad életben a beavatkozás során abban az esetben tilos az eljárás ugyanis nem lehet megmenteni valaki életét azon az áron, hogy valaki más meghal;
  5. Egy élő személy egy veséje, szeme, vére és fogai használhatók szervátültetésre a donor beleegyezésével;
  6. Az eljárás megkezdése előtt az orvosi csoportnak biztosnak kell lennie abban, hogy a beteg az eljárás után meggyógyul;
  7. Ha halott emberből távolítják el a beültetendő szervet akkor az illető még életében meghozott engedélye vagy pedig az örököseinek a beleegyezése szükséges az eljáráshoz;
  8. Erős bizonyítéknak kell lenni afelől hogy az eljárás nem károsítja a donor egészségét;
  9. A szervátültetés nem tekinthető az első, hanem csak a legvégső megoldásnak. Ebben az esetben is a szükségállapotokra vonatkozó előírások lépnek érvénybe.

Még egy fontos dolog a témával kapcsolatban: A szervátültetés csak a legvégső megoldásként vehető figyelembe!
A Próféta (saw) hagyománya szerint minden betegségre lesz megfelelő gyógymód kivéve az öregedést és a halált. Mindenképpen szem előtt kell tartani a gondolatot, hogy a szerv- és szövettranszplantációra a jövőben lesz egy a vallási alapelvek keretébe illeszkedő megoldás. Ha a kutatások csak a transzplantációs eljárás fejlesztésére fognak kiterjedni akkor addig nem lesz más alternatív megoldás. Emiatt a terület szakértőinek a transzplantációs eljárás fejlesztése helyett az alternatívák keresésére kell fókuszálni. Egyébként amíg a tudás a szervátültetésről növekszik - ami jelenleg sokszor az egyetlen elérhető opció napjainkban, a más módszerek kutatásának lehetőségéhez bezárja az utat.

Magyar Iszlám Közösség (a Magyarországi Iszlám Tanács alapító tagegyháza), 2013. 10. 23

Ugrás a lap tetjére

Üdvhadsereg – Központi Iroda

Az Üdvhadsereg nem ad tagjainak kifejezett útmutatást a szervadományozással kapcsolatosan. Ezt személyes döntésükre bízza.

Tekintettel az Üdvhadsereg múltjára és segítő-adományozó jellegére, bátorítandó az a gondolat, hogy ez a szolgálat és hozzáállás a halál állapotára is kiterjedjen a szervadományozás által.

Alátámasztásként idézek „Az üdvösség története” című könyvből, amely összefoglalja és megmagyarázza az Üdvhadsereg tanításait.

„Reménységünk van tehát a feltámadásban, de ez még nem jelenti azt, hogy takargatnunk kellene a halál realitását. Biológiai lények lévén, a halál része emberi állapotunknak. A halált is Isten adta, mely bukott emberi létezésünk korlátja. A halál realitása azonban nem foszthat meg minket attól a reménységtől, hogy Krisztus legyőzte a halált. A halál többé nem választ el minket Istentől. Már le van győzve. Persze ettől még meghal a testünk, ám Jézus Krisztus miatt nem kell Isten számára is meghalnunk.”
(Az Üdvösség története, 125. old.)

Ugrás a lap tetjére

Jehova Tanúi

Egyházunk tanításai a Szent Írás mélyreható tanulmányozására alapulnak. A Biblia semmilyen közvetlen útmutatást nem tartalmaz a szervdonációval kapcsolatban. Erre való tekintettel minden személynek magának kell döntést hoznia az élet végével kapcsolatos kérdésekben beleértve ebbe szerveinek felhasználását is agyhalál beállta esetén. Egyházunk tehát nem foglal állást ebben a témában, meghagyva ezzel a lelkiismereten alapuló döntés szabadságát minden egyén számára.

Ugrás a lap tetjére

Buddhista vallási közösségek
A Tan Kapuja Buddhista Egyház

A buddhizmus 2500 éves története során ez a kérdés nem merült fel, így korábban kialakult és egységesnek mondható buddhista állásfoglalás sem történhetett meg. Minden bizonnyal Buddha tanítása nyomán kialakult különböző irányzatok és közösségek ezzel kapcsolatos véleménye is nagyban eltérhet egymástól. Mindazonáltal, véleményem szerint a következő támpontokat találhatjuk a kérdés buddhista megválaszolása szempontjából.

A buddhizmus legfontosabb alapelve az élet tisztelete, az ahimszá, a nem-ártás. Minden buddhista törekvő elsődleges vallási feladata az, hogy az élet minden formáját tisztelje, védje és támogassa, akár a saját érdekeinek és biztonságának sérelmére is. Ugyanilyen fontos alapelv a részvét és az együttérzés, a karuná tudatállapotának kifejlesztése, amely az érző lények szenvedései és fájdalmai iránti fogékonyság kimunkálását szorgalmazza. A harmadik idevágó fontos tanítás pedig a dána, az adakozás, az adomány és mások segítése. A buddhista vallás szerint a megvilágosodott tudat rendelkezik ezzel a három képességgel, és ezek gyakorlása fontos feladat egy buddhista vallású ember számára.

Jól érzékelteti ezt az a Buddha korábbi életének tetteit ismertető tantörténet (dzsátaka), amely szerint egyik előző életében, mint vándor járta a világot. Egy alkalommal egy anyatigrist vett észre, amely az éhségtől teljesen lefogyva a halálán volt. Mellette három éhes kölyke vinnyogva próbált anyjuktól táplálékhoz jutni, de az már képtelen volt szoptatni őket. A bódhiszattvában végtelen részvét és együttérzés ébredt fel a szenvedő tigriscsalád láttán. Átérezte azt a szenvedést, amit azok az éhhalál szélén éreztek. Ekkor odament az anyatigrishez, saját torkát a tigris szájába erőltette, és összenyomta azt. A kiömlő vértől az anyatigris magához tért és megerősödött. Így mentette meg a haláltól a saját élete árán a tigriscsaládot, egy kedvezőbb újjászületést elérve ezzel.

Bizonyára ez a példázat túlzásnak tűnik, de két dolgot jól szemléltet. Egyrészt azt, hogy Buddha tanai szerint a halál egy olyan átalakulás, amelyben tetteinkkel mi magunk határozzuk meg a következő létformánkat. Másrészt azt, hogy az önzetlen adás, a részvét és az együttérzés, ezek olyan tettek, melyek kedvező létállapotok felé segítik az embert.

Mindezek alapján egyházunk állásfoglalása a következő. Minden olyan szervátültetést feltétel nélkül támogatunk, amikor a donor felajánlja szerveit a rászorulóknak. Az agyhalott szervdonorokból, a feltételezett beleegyezés elve alapján történő szervkivételeket azzal a feltétellel támogatjuk, hogy ha az agyhalott szervdonor élethez való jogát is tiszteletben tartjuk, vagyis maximálisan biztosítva van neki is az élethez való joga. Amennyiben sikerül egy olyan alapos jogi hátteret megalkotni, és sikerül definiálni azt a rendkívül keskeny határhelyzetet, amely ezt a jogot is biztosítja, abban az esetben a szervátültetés számos ember szenvedését szüntetheti meg, illetve számos esetben életet menthet. A modern világ és a tudomány fejlődése jó néhány ehhez hasonló erkölcsi problémát vethet fel és egyre inkább vet fel, de ezekre meg lehet és meg is kell találni azokat a válaszokat, amelyek összeegyeztethetők az emberi létezés alapvető értékeivel és jogaival. A buddhisták feladatuknak tartják együtt gondolkodni ezeken a kérdéseken egy jobb, szenvedés mentesebb és boldogabb világ megteremtése érdekében.

Mireisz László
A Tan Kapuja Buddhista Egyház
Egyházi Tanács elnöke

Ugrás a lap tetjére

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének állásfoglalása a szervdonációról

Felekezetünk a hinduizmus monoteista nézeteket valló, gaudíja-vaisnava (Visnu- vagy Krisna-hívő) ágát képviseli. Teológiánk alapvető tanításai szerint az élőlény nem azonos a testével, hanem örök lélek, amely életről életre, testből testbe vándorol. A reinkarnáció, azaz lélekvándorlás folyamatát a karma törvénye határozza meg, mely szerint tetteink és életvitelünk függvényében kerülhetünk jobb vagy nehezebb élethelyzetbe.

A Védák szentírásai az emberi létezést különösen megbecsülendőnek tartják, hiszen e létforma teszi lehetővé az Istenhez fűződő eredeti kapcsolatunk helyreállítását. A Krisna-hívők úgy tekintenek a testükre, mint olyan eszközre, amellyel Istent szolgálhatják. A halált, azaz a test elhagyását úgy fogják fel, mint lehetőséget arra, hogy az életük során végzett lelki gyakorlataik eredményeként elérhessék Isten hajlékát. Életük utolsó fázisában ezért az Istennel való kapcsolatuk minél mélyebb megélésére igyekeznek összpontosítani.

A vaisnava hitelvek szerint a halál pillanatában a lélek távozik a testből, melyhez élete során igen erős ragaszkodást fejlesztett ki. Annak érdekében, hogy a lélek mielőbb elszakadhasson a múlandó testtől, és folytathassa útját következő állomása felé, szükséges, hogy a testet mielőbb, minden részével együtt elhamvasszák.

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége tiszteletben tartja az egyén önrendelkezési jogát, ezért híveit sem a szervdonációval kapcsolatos tiltó, sem hozzájáruló nyilatkozat aláírására nem kötelezi. Minden esetben az egyénre bízza, hogy emberbaráti együttérzéstől vezérelve akár felajánlja szerveit mások jóléte érdekében, akár úgy döntsön, hogy halála után nem kívánja ép szerveit, vagy szöveteit mások rendelkezésére bocsátani.

Ugrás a lap tetjére

 

Részletes információ található a magyarországi egyházak szervadományozással kapcsolatos állásfoglalásairól az OVSZ Szervkoordinációs Iroda honlapján:
www.ovsz.hu/szervdonacio/egyhazak

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Cím: 1071 Budapest, Városligeti fasor 45.
Telefon: 06 (1) 342 6959
fax: 06 (1) 342 6957
E-mail: pkt@katolikus.hu
Honlap: www.katolikus.hu

Magyarországi Református Egyház
A Zsinat Elnöksége:
Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke
Dr. Huszár Pál főgondnok, a Zsinat világi elnöke

Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala
Cím: 1146 Budapest, Abonyi u. 21.
Postacím: 1440 Budapest 70. Pf 5
Telefon: 06 (1) 343 7870
fax: 06 (1) 460 0715
E-mail: kommunikacio@reformatus.hu
Honlap: www.reformatus.hu

Tarr Zoltán zsinati tanácsos, a Zsinati Hivatal vezetője
zsinat.tanacsos@reformatus.hu

Magyarországi Evangélikus Egyház
Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24.
Telefon: 06 (1) 483 2260
E-mail: orszagos@lutheran.hu
Honlap: www.evangelikus.hu

MAZSIHISZ (Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége)
Cím: 1075 Budapest, Síp u. 12.
Telefon: 06 (1) 413 5564
E-mail: bzstitk@mazsihisz.com
Honlap: www.mazsihisz.com

Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Iroda
Cím: 1113 Budapest, Karolina út 19-21.
Postacím: 1518 Budapest, Pf. 44
Telefon: 06 (1) 391 4570
E-mail: szervkoordinacios.iroda@ovsz.hu
Honlap: www.ovsz.hu/szervdonacio


Ugrás a lap tetjére

2013-09-12