Jelenlegi hely

  1. Címlap

Orvosi Nobel-díj őssejtkutatásért:

John B. Gurdon brit és Jamanaka Sinja japán kutató

Brit és japán kutató kapta az orvosi-élettani elismerést

Egy brit és egy japán kutatóé lett a 2012-es orvosi Nobel-díj. John B. Gurdon és Jamanaka Sinja egyenlő arányban osztozik a nyolcmillió svéd koronás díjban.
A két kutató a klónozásért, illetve az emberi őssejteknek a felnőtt szervezet már differenciálódott sejtjeiből való visszaprogramozásáért kapta az elismerést. (A visszaprogramozott sejteket indukált pluripotens [iPSC] őssejteknek nevezik.)

Az Oxford Egyetemen dolgozó John B. Gurdon 1962-ben fedezte fel, hogy a sejtek specializálódása, „egyedfejlődése” visszafordítható. Az idén 79 éves, klónozóként és őssejtkutatóként egyaránt elismert Gurdon eljárása alapján hozta létre az angol Ian Wilmut is az első klónozott bárányt, a világhírű Dollyt. Gurdon abban az évben érte el tudományos áttörését, amikor megszületett a másik idei Nobel-díjas, az 50 éves japán Jamanaka Sinja. 

A japán kutató 2006-ban fedezte fel, hogy az egér szöveti sejtjeit miként lehet visszaprogramozni őssejtekké, majd ugyanezt a módszert sikerrel alkalmazta emberi sejteknél is. 

2007 után már másodszor adtak őssejtekkel kapcsolatos kutatásokért Nobel-díjat, öt éve az embrionális őssejtekkel kapcsolatos eredményeket ismerték el.

De miért fontosak az őssejtek és mire használhatók?

Az emberben különböző érettségű és különböző feladatokat ellátó őssejtek találhatók.
Közös tulajdonságuk, hogy osztódásuk során önmagukhoz hasonló újabb őssejtek létrehozásán túl különféle testi sejteket is képeznek.

Jamanaka módszerével a felnőtt szervezet már differenciálódott sejtjét – például bőrsejtet – őssejtállapotba programozták vissza. Ilyenkor úgynevezett indukált pluripotens őssejt (iPSC) keletkezik.

A díjazottak munkája megváltoztatta a sejtek specializálódásáról alkotott képet. A sejtek érési folyamatát korábban véglegesnek, visszafordíthatatlannak hitték – ma már tudjuk, hogy az érett sejtnek nem kell feltétlenül örökre az elért specializálódott állapotban maradnia. A két díjazottnak köszönhetően újraírták a tankönyveket, és új kutatási területek nyíltak meg. Az emberi sejtek újraprogramozásával a kutatók új lehetőségeket hoztak létre a betegségek tanulmányozására, valamint a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlesztésére.
Kik ők?
JAMANAKA SINJA 1962-ben született Oszakában, orvosi diplomáját a Kobei Egyetemen 1987-ben szerezte, doktorátusát 1993-ban az Oszakai Egyetemen védte meg. Jelenleg a Kiotói Egyetem professzora. 2009-ben a két kutató együtt nyerte el a Nobel-díj előszobájaként emlegetett Lasker-díjat az őssejtkutatás területén elért eredményeiért.
JOHN B. GURDON 1933-ban született Nagy-Britanniában, doktorátusát 1960-ban Oxfordban szerezte, utána az amerikai Caltechen (Kaliforniai Műszaki Egyetem) kutatott, majd a Cambridge-i Egyetemre tért vissza. Az 1995-ben lovaggá ütött kutató jelenleg a róla elnevezett cambridge-i Gurdon Intézetnél tevékenykedik.

A cikk eredeti változata a 2012.10.08-ai Népszabadságban olvasható:
http://nol.hu/tud-tech/orvosi_nobel-dij_ossejtkutatasert?ref=sso
http://nol.hu/lap/tudomany/20121009-ossejtek_masodszor

További érdekességek:
http://m.origo.hu/.../20121008-erdemese-levetetni-a-koldokzsinorvert.html
http://index.hu/tudomany/2012/10/08/orvosi_nobel_2012/

Gelle-Hossó Adrien

2014-02-04